Mi számít függőségnek, és hogyan alakul ki?
A függőség alatt nemcsak a klasszikus szenvedélybetegségeket – mint az alkoholizmus vagy a drogfüggőség – értjük, hanem ide tartozik a gyógyszerfüggés, a kényszeres szerencsejáték, a vásárlási kényszer, sőt, a munkafüggőség vagy a túlzott internet- és közösségimédia-használat is. Ezek közös vonása, hogy az adott viselkedésformát az illető nem tudja kontrollálni, akkor sem, ha az már káros következményekkel jár az életére – vagy épp a kapcsolatára.
A függőség kialakulásának hátterében gyakran lelki okok húzódnak meg: szorongás, feldolgozatlan trauma, önértékelési zavarok, magány. Sok esetben a szerek vagy viselkedések menekülési útvonalat jelentenek – ideig-óráig csillapítják a belső feszültséget. Azonban minél többször nyúl valaki a „könnyebb megoldáshoz”, annál nehezebb lesz visszatérni a valósághoz.
Az alkoholizmus hatása a párkapcsolatra
A leggyakoribb és legtöbb kapcsolatot romboló szenvedélybetegség az alkoholizmus. A túlzott alkoholfogyasztás eleinte talán csak hétvégi szokásnak tűnik, egy stresszes nap utáni „megérdemelt” pohár bornak vagy sörnek. De amikor a mérték kicsúszik az ellenőrzés alól, és az ivás a problémák kezelésének eszközévé válik, már függőségről beszélhetünk.
Egy ilyen helyzetben a párkapcsolat dinamikája drámaian megváltozik. A nem ivó fél gyakran érzelmileg elszigetelődik, elveszíti a bizalmát, és egyre inkább egyedül érzi magát a kapcsolatban. A közös tervek háttérbe szorulnak, helyüket a konfliktusok, a bizonytalanság, sőt, esetenként a bántalmazás is átveheti. Amennyiben mindkét fél érintett a problémában, az együttélés akár teljesen kaotikussá válhat: elmaradó felelősségvállalás, megbízhatatlanság, anyagi nehézségek és közös önpusztító spirál jellemzi az együtt töltött időt.
A társ szerepe: segítség vagy cinkosság?
Egy kapcsolatban élni egy függővel rendkívül megterhelő. A másik fél sokszor ingadozik a segíteni akarás és a tehetetlenség érzése között. Fontos különbséget tenni a támogató magatartás és az úgynevezett „hozzásegítő” viselkedés között. Az utóbbi – például amikor valaki eltussolja a másik problémáit, fedezi a hibáit vagy bűntudatból elnézi a viselkedését – hosszú távon fenntartja a függőséget, sőt, akár mélyítheti is azt.
A társ azonban kulcsszerepet játszhat abban, hogy a függő elinduljon a gyógyulás útján. A határozott, de szeretetteljes kommunikáció, az őszinte visszajelzések, a konkrét következmények meghatározása és – legfőképpen – a változáshoz vezető lépések felkínálása sokat segíthetnek.
Lehetséges kiút: mit tehetsz, ha úgy érzed, baj van?
A legfontosabb lépés mindig az őszinte szembenézés. Egy kapcsolat megmentése csak akkor lehetséges, ha legalább az egyik fél belátja, hogy a függőség jelenléte romboló hatással van az együttélésre. Fontos, hogy mindkét fél külön-külön is foglalkozzon az érzéseivel, és megértse, mi az, amit a kapcsolat fenntartásáért tenni hajlandó.
A következő lehetőségek kínálnak kapaszkodót:
-
Pszichológus vagy párterápia: Ha a függőség még nem vált súlyossá, egy jó terapeuta segítségével lehetőség nyílik feldolgozni a múlt sérelmeit, javítani a kommunikációt, és megerősíteni az érzelmi kötődést.
-
Addiktológiai konzultáns felkeresése: Amennyiben a függőség már kialakult, az addiktológiai tanácsadás kifejezetten erre a problémára koncentrál. Itt lehetőség van nemcsak a szertől való távolodásra, hanem a kiváltó okok feltárására, a visszaesés megelőzésére, és a kapcsolatban vállalt szerepek újragondolására is.
-
Csoportos támogatás: Az Anonim Alkoholisták (AA) és más, szenvedélybetegeket segítő önsegítő csoportok biztonságos közeget teremtenek azok számára, akik nem szeretnének azonnal egyéni terápiába menni, de vágynak a megértésre és támogatásra.
-
Különválás mint lehetőség: Nem minden kapcsolat menthető meg. Van, amikor a távolság segíthet abban, hogy a függő szembenézzen a helyzet súlyosságával. Sokszor épp az adja meg a lökést a változáshoz, ha a társ kimondja: így nem folytatható tovább.
A gyógyulás útja és a közös jövő lehetősége
A függőségekkel való küzdelem nem egyik napról a másikra történik, és nincsenek rá garantált módszerek. Mégis, számos történet bizonyítja, hogy van kiút – ha van hozzá akarat, elszántság és megfelelő segítség. Egy párkapcsolat megerősödhet azután, hogy együtt néztek szembe a legnehezebb pillanatokkal. Az út fájdalmas lehet, de egyben lehetőséget is ad a mélyebb kötődésre, az önismeretre és az újrakezdésre.
Lehet, hogy a változás nem egyik napról a másikra jön el. Lehet, hogy lesznek visszalépések, elbizonytalanodások. De minden őszinte beszélgetés, minden apró döntés, ami a józanság és az egymás iránti tisztelet felé mutat, már egy lépés a gyógyulás felé. Ha ebben a folyamatban egy addiktológiai konzultáns vagy egy támogató csoport is melletted áll, még erősebb lehet a kapaszkodó.
A függőség nem azonos az emberrel, aki szenved tőle. És a kapcsolat sem csupán a problémákról szólhat. A kérdés csupán az: készen álltok-e mindketten arra, hogy új lapot nyissatok – akár külön, akár együtt?
