A mindennapi tárgyak sokkal többet jelentenek puszta használati eszközöknél. Egy porceláncsésze, egy régi íróasztal vagy egy családi fénykép olyan érzéseket ébreszthet bennünk, amelyek mélyen összefonódnak az emlékeinkkel. Minden tárgy történetet hordoz, és ez a történet gyakran erősebb hatást gyakorol ránk, mint gondolnánk.
Az örökségek pszichológiája
Nem véletlen, hogy amikor valaki örökölt tárgyakkal találkozik, nehéz döntést hozni arról, mi maradjon és mi menjen. A porcelán felvásárlás vagy más régiség felvásárlás pontosan ezért jelent sokaknak könnyebbséget, mert a szakértők segítségével, tiszteletteljes módon lehet megválni azoktól a tárgyaktól, amelyek érzelmi terhet jelentenek, még akkor is, ha nemcsak anyagi, hanem eszmei értéket hordoznak magukban.
Miért kötődünk ennyire a tárgyakhoz?
Pszichológusok évtizedek óta foglalkoznak a jelenséggel, amelyet tárgyi kötődésnek neveznek. Ez azt a folyamatot írja le, amikor egy tárgy emlékeket őriz, és ezáltal érzelmi jelentőséggel ruházódik fel. Egy elhunyt családtag személyes tárgyai különösen erős kötődést válthatnak ki, mert hordozzák az illető jelenlétének illúzióját. Kutatások szerint az emléktárgyak segítenek fenntartani az érzelmi kapcsolatot az elvesztett személlyel, még akkor is, ha az már csak a múlt része. Ugyanígy hajlamosak vagyunk kötődni exeink tárgyaihoz, csak azoktól nem tud megszabadítani egy olyan kényelmes szolgáltatás, mint a hagyaték készpénzes felvásárlása.
A hagyatékok érzelmi terhe
A gyász feldolgozásának egyik nehéz pontja, amikor a hátrahagyott tárgyakkal kell szembenézni. A bútorok, dísztárgyak, porcelánok vagy féltve őrzött személyes holmik gyakran mélyen felkavaró érzéseket idéznek elő. Nemcsak a tárgyat látjuk, hanem a hozzá kötődő pillanatokat, a beszélgetéseket, az együtt töltött időt, a közös élményeket. Ezért sokan halogatják a döntést, vagy éppen ellenkezőleg, túl gyorsan akarnak túlesni rajta. Fontos, hogy ha ezeken a tárgyakon túladunk, akkor azzal kapcsolatban minden esetben teljes lelki békénk legyen, hogy helyes döntést hozunk és nem a gyász folyamatainak sürgetésére szolgál az eladás.
A szakemberek szerint sem az a cél, hogy minden örökséget megőrizzünk vagy eladjunk, hanem hogy egészséges módon válasszuk el az emléket a tárgytól. Sokszor éppen az jelent megkönnyebbülést, ha csak néhány igazán fontos darabot tartunk meg, a többit pedig elengedjük. Ez nem tiszteletlenség, sőt lehetőséget ad arra, hogy ne tárgyakon keresztül hordozzuk a gyászt, hanem megőrizzük a belső, személyes emlékeket.
Mikor segíthet a szakértői segítség?
Akinek túl fájdalmas átnézni a hagyaték minden elemét, jobban jár, ha külső szakemberre bízza a folyamatot. Egy felvásárló nemcsak értéket becsül, hanem tapintatosan és megértéssel közelít a helyzethez. Így a tulajdonosnak nem kell újra és újra szembesülnie a nehéz pillanatokkal. A gyors, átlátható folyamat lehetőséget ad arra, hogy a gyász ne ragadjon a tárgyakhoz, és ne váljon túlzó teherré.
A régiségek mindig érzelmeket közvetítenek, és ez természetes. Az azonban rajtunk múlik, hogy melyeket tartjuk meg az emlékeink őreként, és mitől szabadítjuk meg a lelkünket úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk a múltat és saját mentális egészségünket is.
Kép forrása: freepik.com
