Az 50 feletti szingli férfi egy külön faj a kapcsolatok világában. Ő az, aki már mindent látott, túl van házasságon, váláson, kalandokon, és most egy dolgot akar: nyugalmat. Csak azt még nem döntötte el, hogy egyedül, vagy valakivel szeretné-e ezt megélni.
Egyszerre magabiztos és tanácstalan, romantikus és kényelmes, nyitott és gyanakvó. A hobbija a szabadság, a hű társa a kávéfőző, a legnagyobb konfliktusa pedig az online társkereső „minimum életkor” beállításával van.
Lássuk, milyen is az 50 feletti férfi párkapcsolati kalandjai egy kis görbe tükörből nézve – mosollyal, de nem bántóan.
A szabadság foglya
„Imádom, hogy azt csinálok, amit akarok. De mi van, ha senkit nem érdekel?”
A tipikus 50 feletti férfi szereti a saját ritmusát. A kávé reggel 6:45-kor készül el (akár hétvégén is), a rádió ugyanarra az adóra van hangolva, és a hűtő tartalmát is ő irányítja. Már nem kell kompromisszumokat kötni. Csodás!
Aztán egy vasárnap délután rájön: már megint magamhoz beszéltem ebéd közben. És bár a szabadság jól hangzik, néha egy kicsit… magányos.
A társkeresés kihívása: a 35 éves álomnő és a 62 éves valóság
Az 50 feletti férfi Tinder-profilja gyakran így néz ki:
-
„Sportos, fiatalos, nyitott, intelligens, laza”
-
(a képen: horgászat 2006-ból, napszemüveg, hogy ne látszódjon a szem alatti karika)
A keresési feltétel: 35–50 éves nők, „komoly kapcsolat céljából, de nem túl gyorsan”. Az már nem zavarja, hogy ő 62, nem költözne, nem akar házasságot, és nem biztos, hogy el tudja viselni, ha a másik „túl beszédes”.
A probléma? A valóság. A legtöbb nő ennyi idősen már nem „tartalmas csendes estékre” vágyik, hanem egy partnerre, aki tud beszélni az érzéseiről, de nem csak egyszer, kétévente.
A „túl jó egyedül” állapot
A férfiak gyakran belecsúsznak az úgynevezett „komfortbunkerbe”. Ebben minden megvan:
-
TV + YouTube + régi filmek
-
pizza rendelés kontakt nélkül
-
alsónadrág és otthoni póló, amelynek létezése 2011 óta hivatalos
Innen nézve egy kapcsolat inkább tűnik fenyegetésnek, mint örömforrásnak: mi van, ha újra meg kell osztani a fürdőszobát? Mi van, ha reggeli előtt beszélni akar? És mi van, ha nem szereti a halászlevet?
A férfi ilyenkor inkább visszavonul a fotelbe – majd néha kikukucskál, hogy „hátha mégis kéne valaki”.
A lelki része: „Hányszor csalódjak még?”
Persze a viccet félretéve: sok 50 feletti férfi komoly veszteségeken, csalódásokon van túl. Elvált, megcsalták, kihűlt kapcsolatban élt, vagy elveszítette a társát. És bár a felszínen vidám, belül lehet, hogy fél újra kockáztatni.
Ez a félelem gyakran cinizmus formájában jelenik meg:
– „Ebben a korban már senki nem őszinte.”
– „Mindenki csak valamit akar.”
– „Inkább maradok egyedül, az legalább biztos.”
Pedig gyakran nem a nőkben csalódtak – hanem abban, hogy önmagukat is elvesztették egy kapcsolatban. És most attól félnek: már nem bírnák újra elölről.
A nagy elhatározás… majd a gyors visszalépés
Az 50 feletti férfi egyszer csak úgy dönt: „Na jó, most tényleg keresek valakit.” Regisztrál, beszélget, találkozik. A randi jól sikerül. A nő kedves, csinos, intelligens.
És akkor jön a pánik:
– „Ez most komoly lesz?”
– „Azt mondta, szívesen főzne nálam. Úristen, nálam??”
– „Miért nézi a könyvespolcomat ilyen hosszan?”
A férfi ekkor sokszor „szünetet kér”. Majd újra eltelik pár hónap Netflix-szel és kávéval. A kör újraindul.
Az elváráslista: „csak legyen normális”
A férfiak sem szeretik a kompromisszumokat, főleg nem 50 felett. Elvárásaik gyakran ezek:
-
Legyen nőies, de ne túl hangos
-
Legyen független, de igényelje a társaságot
-
Ne akarjon összeköltözni… de azért hívogassa
-
Legyen természetes, de azért jól nézzen ki (főleg reggel)
-
Szeresse a csöndet, de ne legyen unalmas
Nem csoda, ha a keresőmező sokáig üres marad – hiszen a tökéletes nő jelenleg nincs elérhető státuszban, mert épp ugyanilyen férfit keres.
A tanulság: nem baj, ha félünk – csak ne bújjunk el örökre
Az 50 feletti férfi nem kevésbé romantikus, csak máshogy. Már nem a nagy drámákat keresi, hanem a csendes egymásra találást. A probléma nem az, hogy nincs kivel, hanem hogy nem meri elhinni, hogy megérdemli.
Aki ezt felismeri, és nem fél újra próbálkozni – hibákkal, őszintén, de nyitottan –, annak van esélye olyan kapcsolatra, ahol nem kell mindig beszélni, de mégis van, akihez szólni lehet.
