Az 50 feletti egyedülálló nő sokféle lehet: elvált, özvegy, újrakezdő, kalandvágyó vagy éppen mélyen spirituális. De egy dolog közös bennük: minimum egy férfitörténet-gyűjteményük már van, amit kár lenne nem kiadni legalább e-könyv formátumban. (Munkacím: „Randiztam, tehát vagyok.”)
Ebben a cikkben egy kis görbe tükröt tartunk a magabiztos, független, néha szarkasztikus, de még mindig szerethető 50 feletti egyedülálló nő elé – és garantáljuk, hogy sokan magukra ismernek majd. Természetesen mindezt szeretettel és némi humorral.
A függetlenség ára (avagy: „minek nekem férfi, amikor van robotporszívóm?”)
Az 50 feletti nők egyik legnagyobb „problémája”, hogy túlságosan is jól érzik magukat egyedül. Reggel akkor kelnek, amikor akarnak, a kávé olyan erős, amilyennek ők szeretik, és senki nem felejti nyitva a WC ülőkét. Ez már önmagában egy boldog kapcsolat.
Ráadásul minden másra ott a praktikus női barkácskészlet, a könyvtárkártya, a streaming-előfizetés és a Jóbarátok teljes évadja. Ki mondaná meg, hogy itt valami „hiányzik”?
A párkeresés finom művészete: túl öreg a Tinderhez, túl fiatal a Bingóklubhoz
A randizás 50 felett már nem a „lesz-e csók az első randin” kérdéskörében mozog. Inkább ilyeneken:
-
„Él még?”
-
„Van még haja?”
-
„A képen a kutya a profilképen szereplő férfié, vagy csak marketingfogás?”
Az online társkeresés terepe tele van aknákkal: a 68 éves „fiatalos gondolkodású” nyugdíjas, aki „aktív életet él” (értsd: minden nap sétál a Lidl-be), vagy a válása után spirituálissá vált férfi, aki minden beszélgetést a „belső gyermekkel” indít.
A nők ebben a korban már nem elégszenek meg ennyivel. Ők nem akarnak „valakit”, hanem valakit, aki passzol. Az más kérdés, hogy a pasi még mindig a 35 éves korosztályra szűr, és értetlenül néz, ha egy kortársa visszautasítja, mert „elavult az érzelmi szoftvere”.
A klasszikus önsorsrontás: „hát… lehet, hogy túl válogatós vagyok?”
Ismerős mondat? „Jó lenne egy társ, de csak akkor, ha:
-
nem lakik túl messze,
-
nincs kisgyereke (unokája még lehet),
-
nem allergiás a macskára,
-
nem horkol,
-
nem akar azonnal összeköltözni,
-
de ne is csak hétvégi kapcsolatot akarjon.”
A feltételek listája néha hosszabb, mint egy prémium lakásbérlés feltételei a budai hegyoldalban, és még így is sok nő azt érzi: kompromisszum márpedig nem lesz!
Persze ez nem is baj – csak épp ne csodálkozzanak, ha az algoritmus egyre szűkebb mezőnyből választ. (És ott is csak Géza maradt, aki egyébként nagyon kedves, de még mindig anyukájával él.)
A „szingli büszkeség” és a „mi baj van velem?” napjai váltakozva
Egyik nap:
– „Nekem nem kell senki. Imádom a szabadságot! Nézd, vettem egy új fotelt a hálóba, és senkinek nem kellett engedély!”
Másnap:
– „Miért nincs egy rendes férfi, aki elvinné a szervizbe az autót, és közben figyelmesen hallgatná a heti érzelmi összefoglalómat?”
Az 50 feletti nő szíve egy bonyolult terep: néha teljesen önazonos és erős, máskor gyengédségre és társra vágyik. Néha mindkettő egyszerre. És ettől lesz hitelesen emberi – meg persze kicsit kiszámíthatatlan.
A csodaférfi mítosza: „Kedves, okos, független, sportos, romantikus és… ja, nem létezik.”
Sokan még mindig keresik azt az embert, aki tökéletes társ, ápolt, érzelmileg érett, nem beszél vissza, de nem is túl simulékony, jól főz, de nem túlságosan uralkodó, imád utazni, de nem költ sokat, nyitott az érzelmekre, de nem nyálas. Ja, és ne legyen beteges, fáradt, se nárcisztikus.
Ez persze már a csodaférfi 5.0, ami nem érhető el az App Store-ban – és a való életben is ritka, mint az olcsó nyugdíjas wellness hétvége.
A konklúzió: nem a férfi hiányzik, hanem a méltó kapcsolódás
A viccet félretéve: az 50 feletti egyedülálló nő sokat látott, sokat tapasztalt, és pontosan tudja, mit nem akar. Ez nem keserűség – ez bölcsesség. A humor pedig a túlélés része, hiszen a társkeresés ebben a korban néha valóban tragikomédia.
Az igazi kérdés nem az, hogy „hol vannak a normális férfiak”, hanem az, hogy van-e olyan találkozás, ahol két érett, független ember úgy dönt, hogy együtt könnyebb, mint külön. Aki ezt megérti, annak már nem kell görbe tükröt nézegetnie – mert tudja, hogy a mosoly mögött önazonosság és erő van.
