Egy kapcsolat elején sokszor elégnek tűnik a vonzalom, a kíváncsiság és az, hogy jó együtt lenni. A közös nevetések, hosszú beszélgetések, spontán programok és az újdonság ereje könnyen elfedi azt a kérdést, hogy valójában merre tart a két ember. Pedig idővel ez a kérdés egyre hangosabb lesz: ugyanabba az irányba megyünk?
A közös célok nem azt jelentik, hogy két embernek mindenben ugyanazt kell akarnia. Nem kell ugyanazt a munkát szeretniük, ugyanúgy gondolkodniuk a pénzről, ugyanabban a tempóban fejlődniük, vagy minden álmukat közösen megvalósítaniuk. A közös cél inkább egyfajta iránytű. Azt mutatja, hogy a kapcsolatban van valamilyen közös jövőkép, amelyhez mindketten kapcsolódni tudnak.
Ez lehet családalapítás, otthonteremtés, anyagi biztonság, közös vállalkozás, sok utazás, nyugodt vidéki élet, aktív társasági élet vagy épp tudatos, gyerekmentes párkapcsolat. A lényeg nem az, hogy a cél kívülről mennyire hagyományos vagy különleges. Az számít, hogy mindkét fél őszintén tud-e igent mondani rá.
Gyakori probléma, hogy a párok sokáig nem beszélnek ezekről a kérdésekről, mert félnek a válaszoktól. Könnyebb a jelenben maradni, mint kimondani, hogy az egyik fél gyereket szeretne, a másik bizonytalan. Könnyebb nem beszélni a pénzről, mint szembesülni azzal, hogy az egyikük megtakarítana, a másik élményekre költene. Könnyebb kerülni a témát, mint beismerni, hogy az egyik fél külföldre vágyik, a másik soha nem hagyná el a megszokott környezetét.
Ezek a különbségek nem mindig jelentik azt, hogy a kapcsolatnak vége. Sokszor lehet közelíteni egymáshoz. Az emberek változnak, érnek, új tapasztalatokat szereznek. Ami ma félelmetesnek tűnik, néhány év múlva természetes lehet. Ami ma elsődleges cél, később háttérbe kerülhet. Éppen ezért nem az a legfontosabb, hogy minden kérdésben azonnal teljes egyetértés legyen, hanem az, hogy lehessen őszintén beszélni a különbségekről.
A közös célok hiánya akkor válik igazán fájdalmassá, amikor az egyik fél folyamatosan vár valamire, amit a másik nem akar megadni. Várja az elköteleződést, a házasságot, a gyereket, a közös otthont, a változást, a felelősségvállalást. Közben a másik fél talán elégedett a jelenlegi állapottal, vagy egyszerűen más jövőt képzel el. Ilyenkor a kapcsolat nem feltétlenül a szeretet hiánya miatt sérül, hanem azért, mert a két ember más életet próbál élni ugyanabban a kapcsolatban.
Az is előfordulhat, hogy vannak közös célok, de csak papíron. A pár beszél arról, hogy majd spórolnak, de mindig elfolyik a pénz. Azt mondják, hogy több időt töltenek együtt, de a naptárban soha nem jelenik meg a közös idő. Megígérik, hogy dolgoznak a kapcsolatukon, de minden beszélgetés ugyanott akad el. A célok akkor válnak valódivá, ha döntések, szokások és áldozatok kapcsolódnak hozzájuk.
Egy párkapcsolat közös célok nélkül is működhet egy ideig, főleg akkor, ha a jelen kényelmes. De hosszú távon az iránytalanság bizonytalanságot szül. Az egyik fél előbb-utóbb felteszi magának a kérdést: építünk valamit, vagy csak együtt töltjük az időt?
A jó hír az, hogy a közös célokat nem mindig megtalálni kell, néha meg lehet alkotni őket. Ehhez beszélgetések kellenek, őszinteség, bátorság és az a hajlandóság, hogy ne csak a saját jövőnket lássuk, hanem azt is, milyen közös életben tudnánk mindketten jelen lenni.
Egy kapcsolat akkor erősödik igazán, ha a két ember nem sodródik egymás mellett, hanem időről időre megáll, egymásra néz, és felteszi a kérdést: hová tartunk, és akarunk-e együtt odaérni?
Kép forrása: freepik.com
